Perpill úgy érzem, nem bírom ki hétfőig... amikor is mehetek végre dolgozni, illetve innen el... akárhová.... Utálós napom, vagy hetem, vagy mim van... nagyon utálós. Utálom, ahogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, hogy semminek nem tudok a végére jutni, hogy mindent háromszor kell csinálnom, vagy darabokban, hogy gondolkodni sincs időm-lehetőségem-energiám (az előbb, ahogy cipeltem be a fát, az jutott eszembe, hogy úristen, hová férne az életembe most egyáltalán egy pasi......?). Röhej, hogy reggel óta csinálom a "rendet", majd jön egy altatás, ahol negyed óra alatt simán taccsra van vágva a szoba, és a szétcincált idegeim is, és kívülről látva elég furcsa látvány lehetek, ahogy szinte lángot okádok már a méregtől, boá......szétmegy a fejem, úgy felhúztam magam.... utálom aztán magam emiatt is, hogy üvöltöttem szegénnyel, meg a végén belevágtam az ágyba, amikor huszadszorra sem tudta eldönteni, hogy akkor most nagyágy, kiságy, nagyágy, kiságy....
Valami egyensúlyt kéne már kitalálnom, mert ezt így nem bírom továbbcsinálni.... Itthon is egyre inkább eluralkodik a káosz, valahogy semmit nem tudok megcsinálni, nem jutok egyről a kettőre, a munkahelyemen sem hozom azt a szintet amit - szerintem - elvárnak tőlem, és ezekért örökös bűntudat gyötör....
Szóval most kiakadtam....Nem is tudom, mikor voltam utoljára szórakozni.... arról meg nem is beszélve, hogy úgy szórakozni, hogy gondolataim egy része ne azzal foglalkozzon, mi is van itthon....
Meg kellene szökni... világgá menni... legalább egy napra.
Karácsonyig nem jön össze az új szekrény sem, ez is rendesen alátesz a hangulatomnak, mert túl kicsi ez a lakás, nem tudok hová pakolni, illetve utálom ezt az összevisszaságot, hogy mindig van olyan, aminek nincs helye....
(Jó lenne most estig egyedül maradni... illetve még az is jó lenne, ha egy órára legalább kimenne a fejemből az a gondolat, hogy mikor ébred fel a szomszéd szobában ez a kis szaros.....) Most már egyébként tuti, hogy én vagyok ilyen "hibás", hogy nem tudom normálisan szervezni, működtetni az életem... ami nem is lenne baj, de jó úton haladok afelé, hogy elmarjam magam mellől a lányomat.... vagy néha mással is elszalad a ló? Nem tudom....

(................................................................................................................................................
.................................................................................................................................................
................................................................................................................................................
................................................................................................................................................)
(Elnézést. Néha nekem is muszáj káromkodnom. Meg üvöltenem. Illetve üvöltve káromkodnom....)