Harminckétéveslettemén..... á, basszus, ne foglalkozz már vele, hülye!

Délután háromig azt hittem, hogy lassan szétverek valamit, de aztán megoldódott minden. Egy teadélután, amire nem akartam elmenni, és ahol nagyon jól éreztem magam, beszélgettem érdekes emberekkel, rájöttem dolgokra - nem mind pozitív, mert ugye egy számunkra nagyon kedves emberről megtudni, hogy vannak neki is "sötét" oldalai, háááát.... - . Tényleg, bárki  bármit is mond, a világon a legérdekesebb az ember! Olyan fura, amikor valakiről kialakítasz egy képet, és aztán megismered, és rácsodálkozol, mennyire más, mekkorát tévedtél! Spec én most egy tök komoly pasiról derítettem ki, hogy milyen jófej - kár, hogy már ezt sokkal hamarabb más is észrevette..... 

Este meg úgy 8 után unokahúgom meg bátyus meg én itt punnyadtuk az msn-en, hogy ilyen szar egy szombatot, jó lenne menni valahová, najó, de énisénis, de ugye nekem egy alvó gyerekkel nem igazán lehet, hát akkor jól eldöntöttük, hogy fél óra múlva nálam.... jóvóóót, a vodkanarancsot is jól beosztottuk, unokahugi narancsot, én vodkanarancsot, bátyus meg vodkát fogyasztott....... ööö, ez utóbbinak meg is volt a látszatja asszem . Á, késő van.....

Vajon meddig lehet beleszólni a másik életébe? Mi az a határ, amit nem lehet átlépni - barátságból sem????? Mikor van jogom figyelmeztetni a másikat a rossz lépésre?????????