Az előbb még nem voltam álmos, ezért visszakapcsoltam a gépet, amíg megfürödtem. Már nem tudom persze, mit akartam írni, amíg ültem a tévé előtt és gyöngyöztem, volt az eszembe néhány gondolat, amit feltétlenül, de pikkpakk elszálltak.
A fürdőm megint tele van nagy kupac ruhával. Amúgy is zavar, hogy nem tudok normálisan elpakolni, de tegnap voltam unokatesóméknál az új házban.... és hát.... tudom, hogy sokat dolgoztak rajta, de mégis irigy dög vagyok. Mert hát én is dolgoztam, tudom, mit ér a pénz és mire lehet költeni, meg meddig ér a takaró, épp ezért nem értem..... minden hiperszuper, minden gondosan kiválasztott, a hímzett függönytől és kovácsoltvas karnistól elkezdve..... ja, a fürdőről akartam írni , ahol semmi "felesleges" holmi nincs elől, így mondjuk testápolóstubusok, lavór, fogkefe, parfümök, habfürdő stb .... a kád szélén kagylók vannak meg tengeri bizgentyűk, és még minden olyan csillivilli..... szóval beleültem a kádba, és olyan elkeseredés vett rajtam erőt..... huh....

Papát hazadobták a kórházból, anyuéknak nem volt mersze az elfekvőbe beutaltatni, ezért most itthon lesz x napig, hétig, hónapig, évig..... Nem akarok erre a szönyű helyzetre gondolni, aminek közepén ott csücsül anyukám.....félek, mert idegileg már nagyon-nagyon kivan, és nem tudom, mi van, ha valamikor tényleg kikattan... két hét múlva megyek dolgozni, és nem tudom, mi lesz a gyerekemmel... most majdnem úgy vagyok, hogy igazából senkire nem számíthatok..... anyura legalábbis nem... és így apura sem.... nálunk 3-kor kidobják a gyereket az oviból, én 4-ig fogok dolgozni..... pláne, ha nem akar ottaludni... nem merem anyura hagyni.Francba,francba,francba!!!! Amióta az eszemet tudom, mi mindig az anyu családja miatt szívunk.... persze, mikor nagybátyámnak mondtam, szépen, normálisan, hogy valami megoldást kellene találni, mert anyu rámegy, egyből megvolt visszakézből a dolog, hogy na, egy kicsikét te is besegítettél anyádnak a te életeddel... ezt szeretem, ezt mindig megkapom.... mert én tettem tönkre anyuékat ugye a jó kis házasságommal, én hoztam rájuk szégyent, blablabla... Tökjóélet, nem?

Kintvoltam a temetőben, vittem virágot mamához. Imádtuk mamát. És senki, SENKI nem vitt most ki virágot.... mintha nem is létezett volna........