Utálom, hogy olyan dolgokért vagyok dühös, amikért elvileg nem lehetnék, vagy nem szabadna. Igen, sokat változtam az elmúlt három évben. De úgy tűnik, ahhoz mégis keveset, hogy el tudjam fogadni, nem mindig lehetek én a legfontosabb, a nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan vagy legjobb vagy legakármibb.... vagy ha mégis, akkor is van élet rajtam kívül. Szóval ez még szarul esik, de már tanulom.....
Ezenkívül holnap megyek meglátogatni egy kedves ismerősömet, az egyetlen "idős" barátomat, plussz egy könnyű "randi" is belefér.... ez utóbbira nagyon kíváncsi vagyok, mindenesetre a női "kelléktár és fegyverzet" összes darabját bevetem..... asszem.....
