Egy filmet nézek. Sírnék. A képeket nézve az jut eszembe, volt-e olyan pillanat az életemben, amikor annyira szép vagy jó történt velem, hogy olyan súlya volt, amitől zokognom kellett.... Kétszer, azt hiszem. Erdélyben, amikor a templomban a koncertünk után a lellkek legmélyéről elindult a Székely Himnusz. Aztán és elsősorban és legjobban, amikor a lányom megszületett. Fájt a szeretet, annyira erős volt.
2006.08.16. 22:49 Krikszi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr985991790
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
