Néha ideszól előző nap, hogy jön a gyerekért. De legtöbbször csak aznap, mint pl tegnap reggel. Aztán még háromszor telefonált, hogy viszi, aztán mégsem, vagy hogy mégis viszi, csak később.... már nem is zavar, ez csak egy félperces telefonhívás,annyit kibírok. És általában úgy készülök hogy nem igazán változtatok az aznapi terveimen, mert úgysem jön.
- Akkor, kibékülünk? -kérdezi mindegy egyes találkozásunkkor. Negédesen, mérgesen, nyálasan, fenyegetően, törleszkedően.. Próbál közeledni, megérinteni, én meg csak siklok tőle...
-Kibékülünk? Holnapig döntsd el - nézek rá nagy szemekkel, hogy mégis, mit akar ez... Ezekután... mindenután... Nem is válaszolok, elütöm valamivel. És akkor jön a már jólismert forgatókönyv  köv. része: egy pillanat alatt vált: ha nem békülünk, 1. elveszi a gyereket, mert alkalmatlan vagyok a nevelésére (???????). 2. elveszi a gyereket, mert nem tudom eltartani (és hozzá gúny, mert most neki van... ) (és szerinte miért is adna bármit is, hisz amit ad, az tökéletesen elég egy gyerekre egy hónapban - amúgy meg én használok mindent, vizet, villanyt, kaját stb...)3. elveszi a gyereket, mert... ha dolgozni megyek, ki megy érte az oviba? meg ne tudja, hogy más megy, olyan munkát vállaljak, ami úgy 9-2ig tart, mert ha megtudja, hogy más megy a gyerekért, már megy is a bíróságra, hogy nem tudom nevelni a gyereket, és átpasszolom állandóan másra......és hogy végülis nem is én nevelem.....
Nézek nagy szemekkel rá, és már arra sem tartom érdemesnek, hogy leköpjem...