Nem gondolná az ember, hogy ilyen melegben mennyire nehéz végigtáncolni egy próbát, ami mondjuk kb két órás.... a végén már alig kapsz levegőt, és azt érzed, hogy szétpattan a fejed, a lábadon is legördülnek az izzadságcseppek, ránézel egy másik valakire, és látod, hogy olyan, mint akit egy vödör vízzel leöntöttek, és remegnek a lábaid, meg a kezed, de mosolyogtok , mert az egész mégis olyan nagyon jó. Sosem szerettem sportolni, de ilyesmikben viszont mindig szívesen résztvettem. Valami jó kis táncis ugribugrira kéne beíratkoznom.....

Az előbb kintvoltam virágokat öntözni, nagyon szép nyári éjszaka van. Igen, ez ami nagyon hiányzik. Hogy "csak úgy" kimehessek esténként. Ezt részben azért nem tehetem meg, mert ez egy társasház közös udvarral, de a másik és nagyobb ok a gyerek, merthát nem hagyhatom itt..... szóvl szar az egész, ezt utálom.

Vasárnap bemutatkozott az új papunk, egy fiatal, most avatták fel, nagyon szimpatikus egyébként. Másnap találkoztam Miklóssal, aki kérdezte, hogy mit szólok a sráchoz. Elnéztem Miklóst, és most először láttam meg, hogy mennyire megöregedett. Furcsa. Ha így gondolok erre, meg az egész dologra, hát sírnom kell.... Nekem nagyrészt valahogy ő testesíti meg a régmúltat, annak is a szebbik felét (gyerekkor, mamám, évszakok, ilyesmi), és el sem tudom képzelni, hogy ő is "elmúlhat" egyszer.....