Egy tegnap éjjeli levél, egy telefonbeszélgetés után:

Jó volt kidumálni a mindennapok "apró-cseprő" dolgait.
Jó volt hallani, hogy ki vagy virulva, szinte szerettem volna része lenni. Ne kérdezd hogyan, Én sem tudom. Csak így voltam vele. Kinyitottam vitorláimat és meglovagoltam a belőled áradó energiát. Köszönet érte.
Legyen szép napod!

Én is köszönöm...... az egészet, meg a jóérzést, amit a levél adott.

Most az jutott eszembe, hogy az előző évek "szenvedései" talán kárpótlásban részesítenek? Vagy kellet az a pár év, hogy megváltozzam, és most így kapom ajándékba, hogy egy csomó mindenkit megismerhetek? Igazából mostanában "pozitív" figurákkal találkozom szinte.....Tökjó, nem? :)