Juj, most volt egy olyan veszekedés  az előbb itt az udvarban, hogy hűűű... majdnem verekedés is volt.

Ezt most leírom, mert hozzátartozik az életünkhöz, sőőőőőőőőőt, egy nagy fordulópont. Jelentem: kislányom egyenes úton halad a szobatisztulás felé, éljenéljenhipphipphurráááááááááá! Annyira kis boldog tud lenni, hogy ő, és egyedül, és oda, szóval tyűha .

A másik, amiről pedig a héten gondolkodtam, hogy én magam sem hiszem el, de úgy tűnik, hogy már hosszabb távon is elégedett, sőt majdhogynem boldog vagyok . Mittudomén, most olyan jól érzem magam ebben az életformában. Egy kicsit elmentek azok a gondolatok, hogy lehetne jobb a helyzet, most az van, hog adott szituból a legjobban jövök ki. Sallalaaaaa