Két hét alatt én lettem számára világ közepe. Két hét alatt megfigyelte a mozdulataimat, a gesztusaimat, azt, hogy hogyan reagálok. Próbálta venni a rezdüléseimet, lesni a kívánságomat. Kiderített rólam mindent, amire lehetősége volt, összevetette a valós énemet az általam titkolni próbálttal.
Mindezt sejtettem.
Mindezt ajándékként kapni az élettől, erre vágyik sokmindenki. Én is.
De ez az ember nem AZ AZ EMBER, akiért a szívem megmozdulna. Kár.
Így most rosszul érzem magam a bőrömben, mert a találkozások elkerülhetetlenek, mert mint embert, nagyon becsülöm, és most akaratomon kívül ártottam neki.
Sőt. Valami undor fog el az egész helyzettől.
2006.06.09. 14:50 Krikszi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr585991900
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
