Állok a tömegben. Az előbbi jókedvemet egy pillanat alatt elfújta valami rámnehezedő kétségbeesés - meg az érzés, hogy egyedül vagyok. Hogy vagyok, létezem és élek, de lüktek körülöttem minden és mindenki, és mozgásban van minden, én meg ott állok a közepén, és mint a vákum, ez a nagy tér és ez a sokaság hirtelen beszippant. Mint egy filmen: első kép, amit én látom a szemeimmel, körben és fent meg lent meg mindenhol, aztán kamera távolít, és a placc közepén állok- egymagam.
Nem valami jó érzés. Egyáltalán nem.
2006.05.27. 21:49 Krikszi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr465991923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
