Feltűnően jó kedvem van, köszönhető, hogy napsütéses reggelre ébredtünk, bár az este még messze van, és tuti, hogy akad valami, ami majd betart.
Reggel olvastam egy interjút azzal a pasival, aki a Vágó műsorában megnyerte a 40 millát. Amúgy nagyon unszimpatikus volt, és le mertem volna fogadni, hogy agglegény, erre kiderült, hogy nős és fia és lány is van (meg az interjú is elég szimpatikus volt). És azon meg teljesen kiakadtam, hogy a 40 milla gyakorlatilag csak 26, merthogy ennyit le kell adózni belőle.......igazán dühítő.
Tegnap ki tudtam osonni reggel Hanna mellől, úgy, hogy nem ébredt meg, és így volt egy nyugis háromnegyed órám (ma meg nem), és azt vettem észre, hogy ennyi kell nekem, illetve csak ennyi kell nekem ahhoz, hogy pozitívan induljak neki a napnak, teljesen másképp alakul. Képes vagyok türelmes lenni, meg egy csomó mindent megcsinálni egy nap, akkor, ha van reggel egy jó fél órám, ami csak az enyém, és ami alatt nyugisan meg tudok reggelizni, és tudok pár oldalt olvasni mellette egy könyvből, vagy újságból..... "Sajnos" erről nem tudok leszokni."
Aztán tegnap úgy fél szemmel néztem a Dr. House-t - egyébként nem tetszik, csak hagytam a tévét menni, amíg olvastam, na ja, a magányos ember partnere, hogy mégse legyen igazán CSÖND. - és abban kérdezte a mogorva doki az egyik doktornőt, hogy ugye ön egyke? Igen- válaszolta döbbenten a csaj - de hogy jön ez ide, és miért kérdi? Mert minden mondata magáról szól. ÉN állítottam ki a diagnózist, SZERINTEM.......(....) stb. - Nos, ezen nagyon elgondolkodtam, és egy kicsit talán el is pirultam, mert sajnos mostanában nálam is elsősorban minden rólam szól (mármint a gondolataimban, és ha kedves "embertársaimmal" véletlenül kommunikálok. És asszem, ez baj. Bár adott szituban nem is tudom, miről szólhatna másrós...... (a gyerekem most egy más "dolog", akit persze nem hagytam ki)
