Ez a hetem (és hozzá a hétvége) kissé rohanós volt.... A kétszeri suli, a délutánonkénti tanulás (elcipelni addig Hannát anyuékhoz, meg rendberakni a lakást, hogy az a két óra tényleg tanulásra legyen), aztán pénteken a buli, utána a szombat, hogy még aludjak is, meg főzzek, meg rendet tegyek, meg délután szervezkedjek a teadélutánra, aztán ott egy kicsit maradni, aztán rohanni haza, mert vendég is jön... Valaminek ki kellett maradnia (ez a mai táncpróba volt), délelőtt anyuéknál, délután barátnő-köszöntés és még tanulás... kész vagyok. Mi lenne, ha még dolgoznék is? (Na :( , nemsokára megtudom......) Mi lenne, ha még pasiznék is (na, REMÉLEM :))), nemsokára megtudom....) (és miért nem működnek ezek a kis röhögőfejek itt lent, ezt isss szeretném megtudni, nem tudok beszúrni egyetsenem!!!!!! grrrrr!!!)

Tegnap befutott még este a férjem unokahúga is, akivel kicsit elbeszélgettünk, aminek az eredménye részemről megint kiadós bőgés lett... hát istenem... Ha a nagyon-nagyon magamba nézek, és előhozom azokat a dolgokat, amiket erővel és egy év alatt sikerült nagyon nagyon mélyre elásnom, nem elfelejtenem, csak elpakolnom.... hát.... inkább le sem írom...
...........remélem, tudok majd egyszer mást is szeretni... és remélem, ő is tud majd egyszer még valakit szeretni....