Na most vagyok ott, hogy alighanem segget csinálok a számból!..... Anno úgy jöttem el a munkahelyemről, hogy dögöljek meg, ha valaha oda még egyszer beteszem a lábam.... de most meg véletlenül ajánlottak egy olyan állást ott, hogy pont beleillik a mostani életembe - olyan átmenetinek megtenné.... alighanem. Csak ne ragadjak ott! Ez utóbbi tart vissza, de nagyon. Szóval gondolkodom, van egy hétvégém rá....
Amúgy egy csomó okosságot meg gondolkoznivalót olvastam mostanság (és mi lesz a tanulással???), amit jó lenne valamikor ide leírni, de tényleg baromira nincs időm.
Tegnap nagybevásárolni voltunk anyuékkal (rémálom), mi mindig sietünk és feszültek vagyunk ilyenkor, és azon gondokodtam, hogy a franc vigye el, nekem most elvileg úgy kellene lenni, hogy gondolunk egyet a férjemmel, bevágódunk az autóba és gyerekestől elmegyünk egy délutánt csavarogni... vagy egy napot.... minden tervezgetés, meg vita nélkül... ezzel szemben itt állok, és mindenhez szervezkednem kell, mindenért meg kell kérni valakit , szar az egész......
A vezetést meg úgy ahogy van, elfelejtettem, meg félek is, pedig ez pl nagy szabadságot adna.....
Viszont megvettem életem nadrágját
és ócccsóér', szóval ennek nagyon-nagyon örülök!
Azért jó lenne már, ha valaki végre meg is nézne!
Már úgy értem, mint egy nőt!
Most olvastam egy statisztikai adatot, eszerint 1970-ben Mo-on minden 10., jelenleg minden második házasság végződik válással...... borzasztó..... az meg pláne, hogy én ilyen második vagyok.
