Most annyira el vagyok keseredve, és meg vagyok döbbenve, hogy... szóval már az a véglet, amikor majdnemhogy nem is érdekel az egész, semmi, kész....
Anyuéknál voltunk délelőtt, már reggel összeugorhattak apuval, mi meg pont beleestünk a mérgeskedés kellős közepébe, ami aztán természetesen egyből úgy alakult, hogy engem kezdtek szidni.......
A volt főnököm szólt apunak, hogy mikor szeretnék menni dolgozni, mire én mondtam otthon, hogy eszem ágában nincs oda visszamenni (lerobbant, putris iroda, szar légkör, most már semmi forgalom), mire mindkét szülőm nekemtámadt, hogy én egy milyen szar vagyok, mit akarok, azt hiszem, könnyű lesz elhelyezkedni az én hülye végzettségeimmel (mert ugye mentem a magam feje után), nemhogy nyelvet tanultam volna, azzal lehet csak érni valamit, végülis ált.sulis koromtól tanultam, és mégsem tudok németül, ugye (tudok, csak papírom nincs róla), meg amúgy is, majd ezt is jól elintézem, mert az életemet is jól elcsesztem, de majd ők most megmondják mit csináljak..... mert eddig megengedték (!), hogy azt tegyek, amit akarok, de majd most..... vagy tartson el a drágalátos párom, ha már beleválasztottam (te hülye). Blabla, így tovább....
Aztán jött a gyerek. Hogy nem szobatiszta (ezzel már kikergetnek a világból, meg szegény Hannát is, sokszor olyan cikizősen rámennek szegényre), hogy miért ilyen sápadt, biztos nem kap elég vitamint (amikor náluk van, állítólag farkasétvággyal kajál), meg hogy nem jólnevelt, de majd anyu megnevelei...........
Áááááááááááááááááá
, kész vagyok, szar alak vagyok, egy semmi ember, és anyu már alig várja, hogy elvegye a gyerekemet....... Nincs munkám, nincs pénzem, tőlük függök, és néha ezzel úgy visszaélnek...... Nem akarok veszekedni, nem akarom Hannát anyura bízni, mert tönkrevágja, de nem akarok éhenhalni sem, és nem akarom, hogy a lányom nélkülözzön..... most mit csináljak?????????????
