Figyu-figyu-figyu

Férjem elvitte a gyereket egy kicsit. Hétágra süt a nap, én meg itt dekkolok. Utálom. Most, hogy lehetne, nem tudok semmit csinálni, nincs kedvem. Hiányzik ez a kis szaros. Azt hittem, ma jobb napom lesz. De most ez megint betett. Ez az egyedüllét. Ez a "senkineknemhiányzom"-érzés.

Csütörtökön bentvoltunk a bíróságon. Kaptunk papírokat, egy hét múlva kell visszavinnem. Válunk. Válunk? Együtt mentünk be a férjemmel, végigbőgtem az utat, meg ott is azon igyekeztem, hogy nehogy bőgjek, ha bemegyünk az irodába, és a férjem is... De aztán egy…

Úgy látszik, ez már akkor mindig így lesz. Reggel felkelek, nem várok az egész naptól semmit, nagyjából betervezem, mit is csinálunk a kislányommal - nagyon sok változatosság nincs - aztán úgy napközben még elvagyok, de ezek az esték pocsékok. Estére mereven lefelé megy a…