Szakadó hó, mindezt egy hatalmas sál mögül nézve, ami körbetekerve a fejemen, hogy csak a szemeim látszanak ki belőle (és a sál még így is a térdemig ér), , unalmas majdelalvós előadás, hogy aztán diszkrét dumapartit csapjunk félhangosan, oldalunkat fogva a röhögéstől, azt hiszem, ezek úgy hiányoztak már mostanában... mint ahogy a vonatról való hazaséta is a sötétben, lámpafényben megcsodált hóesés, kár, hogy ez a hazaút már csak két perc, mert ennyire lakom a vasúttól.... az otthon, vagyis anyuék jó húsz perc.. ez pont elég volt reggelenként suliba menet, meg hazafelé is bárhonnan egy jó kis elmerengésre..... jaj, úgy hiányzik...... (ez utóbbi, mármint az esti séta, na kb két éve kilőve a programomból.....) De most majd pótolok!!!!!