Ma felkeléskor úgy éreztem magam, mint a mosottsz...r. A legrosszabb, hogy úgy is néztem ki....

Tegnap apu hozott egy kis pótkocsi fát, azt rakodtuk be délután, de előtte összepakoltam a fáskamrát, hogy legyen hová tenni, mert jó rumli volt benne.... hiába, a pasik mind egyformák ilyen téren, apu most is simán bedobálta volna a hasábokat, de inkább felraktam szépen sorba. Most már egy kicsit nyugodtabb vagyok, mert belátható időn belül nem fogunk megfagyni, és ez olyan jóóóó biztonságos... Viszont nem vettünk sem almát, sem krumplit, pedig ilyenkor ősszel mindig bezsákolunk, mittudomén, ha ezek vannak, akkor talán nem halunk éhen, vagy mi! 

Ja, érdekes, hogy legjobban mindig akkor sajnálom magam, amikor cipelem előre a két vödör fát..... akkor mindig olyan szutykosnak, meg szegénynek, meg elhagyatottnak érzem magam, és mindig ez jut eszembe: "ejejj, Krisztike, kellett ez neked, jól megszívtad....." Hát ez van...