Tegnap sokáig chateltem. Amin kiakadtam, hogy vannak normálisan beszélgető, de le nem vakarható egyének......... és hogy mi a fenéért nem lehet összefutni azzal, akivel már egyszer jót beszélgettél, és még beszélgetnél????? Tegnap ezt a kérdést boncolgattuk egy sráccal, végülis tök jól rávilágított a lényegre..... a szar az egészben, hogy ha TE azt hiszed, hogy juj, most marhajólelbeszélgettünk és majd legközelebbisbiztoskeresnifogjuk egymást, na, hát az még nem is olyan biztos, hogy a MÁSIK is azt gondolja.... sőt, még a nicknevedet sem biztos, hogy megjegyezte........

Aztán nézem ezt az Életképek c. sorozatot, mit mondjak, lehet megkövezni, de én szeretem, sőt, a hasonló magyar szerzeményeket is...... Voltak benne érdekes dolgok (végigkísér egy házasság felbomlását, válást, a szereplők életét), szóval tanulságos... pl ott van a karácsony kérdése. Számomra ez még egyenlőre, mármint a megoldás, nagy titok. Nem arra gondolok, hogy a Jézuska hozza-e a karácsonyfát...... És vannak ebben a filmben érdekes karakterek, és arra kellett rájönnöm, hogy a közelemben sajnos egyáltalán, vagy alig vannak érdekes embereke, egyéniségek. Mindenki valahogy olyan "elmosódott", olyan héköznapi, semmi kilógó ötlet, mondat, gondolat..... ami nekem tök fontos lenne. Vagy jelentene valamit. Pl én most nagyon szeretnék magam mellett tudni (ismerni) olyan embert, aki egyáltalán arra képes, hogy irányítson egy beszélgetést... Már nagyon unom, hogy állandóan bárhol, bármikor én kezdeményezek beszélgetéseket, én dobok fel témákat... Most akkor vagy én vagyok ennyire erőteljes "személyiség" (ah!) (rátelepszem a másikra??????), vagy tényleg mindenki ennyire langyos.....Visszanézve az elmúlt két évre, jó, ha két alkalommal beszélgettem valakivel úgy, hogy tényleg érdekes, számomra új dolgokat tudott mondani, normális kérdezz-felelek dialógusok, stb..... Mi van az emberekkel??????? Vagy velem van gond????