Ma sokat gondolkodtam. Mármint mélyen. Volt egy kis időm:)
Délelőtt akadt bébiszittyónk, így nyugodtan kipucováltam a lakást, és minden ottmaradt, ahová raktam!!!:))) (mert ha egy másfél éves kisördög garázdálkodik, akkor általában minden második helyrerakott tárgy valahogy elsomfordál a helyéről fél perc alatt....).
Este hangverseny volt a templomunkban, a helyi énekkar éves hangversenye. Elvittem a gyerkőcöt anyuékhoz, aztán hazajöttem, készülődtem, persze, a barátnőmmel úgy terveztük, hogy szépen elsétálunk a templomba, meg majd vissza, és egy jót dumálunk, meg egyszerűen élvezzük azt a félórás szabadságot a tavaszi alkonyatban, dehát persze nem így lett, esett az eső..... így aztán a koncert végén mindenki rohant, minket is hazahoztak autóval... hát ez a mi formánk.
Viszont a hangverseny nagyon jó volt, egy kicsit fájt, hogy most nem vagyok ott én is az éneklők között, de aztán jobban belegondolva, most irtó kínosnak érezném a szereplést, amúgy is zavarban voltam mindig, ha ki kellett állni szerepelni (érdekes, ennek ellenére mindig mindenben benne voltam vagy 15 évig:)))). A templom most lett kész, mármint a belső festése, úgyhogy ez volt az első rendezvény, és holnap asszem már ott lesz az istentisztelet. Bal sor, 12. pad, jobbszél..... a helyem. Viszek egy rózsát holnap a mellettem lévő üres helyre - papám......:(((((((((
Miklós is ott volt ( a papunk), ő nyitotta meg a hangversenyt, meg ő is zárta, beleszőve a trianoni 85 évvel ezelőtti eseményeket... holnap gondolom bővebben hallunk erről a nem éppen bölcs döntésről a példabeszédében. Amúgy már ezért megérte elmenni, Miklós miatt, most olyan szívesen beszélgetett volna velem, láttam, éreztem.
Ma amúgy is eszembe jutott, mert a munkahelyről gondolkodtam napközben. Fogalmam nincs, mihez fogok kezdeni ősszel, muszáj visszamennem dolgozni, mert nem tudok majd a gyesből meglenni. Szóval, nem tudom, milyen munkahelyem is legyen. Nem mintha marhára válogathatnék. Miklós mondjuk már említette, hogy ha gondolom, segít bejutni a regionális lap szerkesztőségébe, na jó, elvileg ott az újságírói diplomám, gyakorlatilag meg nem értek hozzá. Vagyis írni tudok, de a politika nem érdekel, csak a kisember szintjén, írni is ebben a stílusban próbálkozom. Bár, azt hiszem, hogy amilyen cikkek megjelennek azon a bizonyos oldalon, ahová kerülhetnék, azt sokan meg tudnánk írni kisujjból....:) Azért szeretnék egy olyan munkahelyet, ahol tényleg azt érzem, hogy nagyjából maximálisan ki tudom magamból hozni, amit lehet. Csak azt tudnám, mit is lehet? :) Valahogy tényleg nem értek már semmihez.
Ma elolvastam a neten egy weboldalt és az illető bloggját. Ezután tudatosult bennem ez a " már semmit nem tudok, nem értek semmihez, és elment a maradék tudásom is". Pl lehetséges az, hogy beszűkül a szókincse az embernek egy idő után? Két éve vagyok itthon úgy, hogy igazából semmiféle kontaktusom nincs művelt, számomra fontosnak, intelligensnek tartott páciensekkel, nem jut időm belemélyedni komolyabb témákba, könyvekbe, versekbe, utánanézni dolgoknak stb.....
Hát ez van. Azért nem volt olyan rossz nap:)
