Talán mégiscsak rendes naplót kéne írogatnom.... mert oda most le merném írni a történteket, ide viszont nem... hisz még magam előtt is szégyellem az egész hetet, ami mögöttem van... holott a feléhez közöm sincs.. sőt... és mégis, én nem tudok az emberek szemébe nézni...
Legszívesebben átaludnám... mondjuk az elkövetkező fél évet.. csak ne kelljen a következő napokat végigcsinálnom.
Néha úgy érzem, komolyan hülye vagyok. Mert egymásnak teljesen ellentétes dolgokat mondok, teszek, gyors egymásutánban... Amit az egyik pillanatban még így gondolok, homlokegyenest az ellenkezőjét teszem a következőben. Hm, a legrosszabb, hogy azt hiszem, a férjem hatása, mintha rá kezdenék hasonlítani.. elveszítettem néhány "határt", amihez illene tartani magamat - vagy nincsenek is már határok?? Mindig, mikor egy újabbat átlépek, azzal nyugtatom magam, hogy vannak nálam rosszabb, gyengébb jellemű emberek is.... De sajna már nem nyugtat meg az a tudat, hogy van olyan ember, akinek még nálam is rosszabb.... eddig ez még bevállt, de már nem hat egy ideje....
Ezek a belső dolgaim.
De íme a "való világ", azaz a világ körülöttem: voltam gyereknapozni, csináltunk játszóházat, aztán apu elhozta Hannát is, szerintem ő volt a legszebb :))), irtó csinos volt, bár nekem nagy erőmbe gyűlt, hogy ne keseredjek el, amiért apu, és nem az APJA, AKI A FÉRJEM, hozta el...... szar volt, na... egyedül... A nap végén egy kicsit összültünk, szervezők, és én is ott bírtam maradni másfél órát, egy jót dumáltunk, illetve csak "voltunk", de ez is jó volt, és bicigliztem a sötétben..... jó kis megkoronázása a napnak:))) Úristen, ez a kicsinyesség.... kezdek megrémülni saját magamtól.
Ja, jó volt itt fent a kezdőoldalon az előző mondás, valami ilyesmi: egy nő képes megjátszani az orgazmust, egy férfi akár az egész kapcsolatot is.... Asszem, most ez van :(.