Kész voltam ma.... délelőtt még valahogy tartottam magam, amíg anyuéknál elhülyültünk a locsolókkal, de aztán itthon rámzuhant a kupis lakás, no meg az egyedüllét.... Eltelt a húsvét, és a kutya nem nyitotta ránk az ajtót. A fenti lakóktól most mentek el a vendégek. Velem egyidős csaj, nemrég pasizott be, összejárnak a saját és a fiú haverjaival, estig ellehetnek bárhol, nekem meg 7 után kakukk.
Aztán meg rokonlátogatás közben végig azon paráztam, mikor kérdeznek már rá a helyzetünkre, de nem tették, ez meg majdnem még kínosabb volt.
Délután, ahogy tekertem anyuékhoz a bicajjal, hátul Hannával, szembejött egy régi barátnőm, aki szintén egyedülmaradt a lányával, és ugyanonnan választott férjet, mint én.... Nem akarok én is ilyen egyfolytában falut kerülő más dolga sincs, illetve nem tud mást csinálni csaj lenni!!!!! jajajaj...
Este ittvolt férjem, minekután is vagy tízszer egyeztettünk, hogy mikor is jöjjön, megbeszéltük a 7 órát, erre 8-kor felhívott, hogy jöhet-e még. Persze, én időben hazajöttem, szóltam anyuéknak, hogy ne jöjjenek, mert jön a férjem - kivédendő a veszekedést- szóval egy ideg voltam, hogy megint átvágta az agyam, itt állok haptákban.... mint mindig. Aztán megint jól összevesztünk, "hozzámvágta" az autókulcsot, csesszem meg, itthagyja, persze, könnyen vagdalkozik, tudja, hogy egyszerűen nem tudnám kifizetni... próbáltunk aztán emberi hangon is beszélgetni, újra elmondta, mennyire szeret, én bőgtem, de nem tudom még mindig konkrétan felvállalni, hogy NEM TUDOK VELE ÉLNI, VÉGE, NEM BÍZOM BENNE, NEM HISZEK NEKI....... Olyan szar ez az egész, nem az a baj, hogy ... nem is tudom. Szar, hogy ide jutottam, hogy így lett vége, hogy vége kell, hogy legyen, nem bírom felfogni, hogy el fogunk válni, hogy ittmaradok egy gyerekkel, hogy nem kellek majd senkinek, hogy fogom alakítani az életem, Úristen, mit fognak szólni úgy általában, itt ülök egyedül harmadik hónapja esténként, és szétbőgöm az agyam, ezóta nem panaszkodtam egy szóval sem senkinek, és az egyetlen vigaszom, hogy írom ezt a hülye blogot, és olvasom, hogy másnak sem jó..... és most akkor nekem jobb? A fenét.
Nyúlok a sötétbe, és nem találok senkit.
