Hm. Nem hiányolt senki :(.

Sikeresen bedöglött a gépem, vagyis már nagyon lassú volt, erre megkértem valakit, hogy csinálja meg. Hát nem is benne volt a hiba (mármint az emberben), de egy hétbe telt, mire kiderült, hogy egy kábel volt a ludas:), azért nem tudtam netezni.
Pénteken voltam megint csavizni a városban, randiztam egyet KJ-vel, régi nagy szerelmemmel. Az a jó benne, hogy barátok maradtunk. Az egyik levelében írta, hogy egy kapcsolatból akkor lesz barátság, ha a férfi szakít. Valahogy így lehet tényleg. Bár mi együttesen szakítottunk, jobbanmondva eleve nem lehetett ebből az egészből semmi. DE! Mindketten kaptunk egy csomó mindent a másiktól, érzelmileg, lelkileg, gondolatilag, ami nagyon jó volt.
Sokat beszélgettünk, jó volt egy kicsit megint "nőnek" lenni, mert Ő mindig bókol és szépeket mond még most is.... Megvitattuk mindkettőnk helyzetét - két rossz házasság, csak én talán merek lépni, Ő már nem - és mivel őszinte, hát megmondta, hogy sajnos a helyzet nem a javamra változott. Mármint hogy így gyerekkel... meg minden... Nehéz lesz párt találnom, ha majd esetleg odáig jutok.
De most valahogy megint kezdek bízni. Álmodozom. Röhej :). Eszembe jutnak régi fiúk, hogy mi lenne, ha.....
KJ említette, hogy - még tartják néhányan a kapcsolatot a régi munkahelyről- ÁR még mindig érdeklődik afelől, hogy anno lefekütdünk-e. Nem feküdtünk le. Az már nem fért bele ebbe a plátói szerelembe, juj, elrontott volna mindent. Így maradt a vágyakozás, meg a be nem teljesülés, legalább "csak a szépre emlékezünk" :). Nnna , nem is ez a lényeg, hanem hogy ÁR-t ez furdalja. Mert mi nagyon jóban voltunk, sőt... Sőt mi is? Azt hiszem, én voltam a kivétel, a más, akivel nem tudott mit kezdeni, aki nem símult be a többi nője közé, aki egy kicsit mást, többet jelentett neki.De aztán valami félreértésen összeugrottunk, és elsikkadt az egész. De olyan befejezetlenül. Bár tudom, hogy nincsenek csodák, de örülnék (mennyire!!!!!!), ha felhívna........ Majd sokat gondolok rá, és szuggerálom :)))
Ja. Aztán hallottam, hogy KR-nek kisbabája lesz. Na, róla is lemaradtam...... Ez a hír nagyon lelombozott, pedig tényleg alig beszéltem pár szót vele egész életemben, jószerével kétszer összehozott vele a Sors, de én mindkétszer elbaltáztam..... Hát nem lesz harmadszor.....
Szóval, most már csak álmodozhatok itt magamnak, azt hiszem, amúgy meg azok, akik körül a gondolataim forognak, még csak nem is sejtik, hogy mi van.
Szeretnék szerelmesnek lenni. Nagyooooooonnnnnnnn!!!!!!