Ma annyira jókedvem vaaaaan!!!! Ezért most gyorsan írok, hogy nehogy elszálljon a hatás, és még sokszor-sokszor eszembe jusson, ha elolvasom :)))
Naszóval, ma a hideg, meg gyomorfájás, meg minden ellenére elutaztam Gy-be vásárolni. Odafelé a vonaton felszállt MIKLÓS, és egy jót dumáltunk az úton. Pestre utazott, egész héten ott lesz, és ahogy láttam rajta, most nagyon élvezte, hogy egy kicsit elhúzhatott otthonról. Mindenféle hülyeségről beszélgettünk, de már maga az ember annyira megnyugtató, hát még a szeme.... és gyönyörű keze van, hosszú ujjai, rajta egy vékony karikagyűrű... egy papnak nem is illik ilyen szépnek lennie. Naaaajólvan, csak nekem szép. Azt hittem, minél többet beszélek vele, talán elfoszlik ez a marha nagy rózsaszín felhő, amit én köré aggattam, de nem. Jó tudni, érezni a szavaiból, hogy ő is csak egy ember a bánatával, a haragjával, a kiakadásaival együtt. Sütött a nap, mikor átmentem a hídon a városban, de nekem százszorosan sütött ma, azt hiszem :)). Arra gondoltam, talán egyszer meghívom hozzánk, szeretném, ha megismerne, látná, hol és hogy lakom, élek, és én is szeretném megismerni. Azt hiszem, ebben a fajta magasságban már nem illik semmiféle rosszra gondolni. Annyira szeretném megismerni a gondolatait! Olyan jó lenne, ha egy ilyen ember (inkább Ő) a rokonságunkban lenne. Mennyivel könnyebb lenne akkor inni minden szavát.
Aztán egy jót kóvályogtam a városban, felmentem a legszebb helyekre, és jöttem haza. Idefelé pedig egy régi ismerősömmel találkoztunk, és felemlegettük hazáig a régi szép időket. Szal, jó volt ez a nap eddig.
Na, szárnyalok tovább :)))))))).