Figyu-figyu-figyu

Félek.Számomra is hihetetlen, és ijesztő, mennyire. Tologatom magam előtt a dolgot, tudjátok, vannak azok a jobb-lenne-már-túlesni-rajta-de-mégse dolgok, aminek a végeredménye lehet ez is meg az is, és te bízol az ezben, de valahol mélyen nagyon jól tudod, hogy a legnagyobb…

Bacccca meg, sorsdöntögető óráknak, napoknak vagyok előtte...

Az elmúlt hetekben rohamosan növekedett a a más emberekkel való találkozás, összefutás, ismerkedés, beszélgetés az életemben. Mégis, olyan, mintha mindezt valami külső szemlélőként nézném, és mindenki közben azt gondolja, hogy minden oké, hogy jól vagyok, holott úgy…

Már most látom, hogy ez egy szar nap lesz. Nem tudom, miért, semmi különös nincs, csak baromi elkeseredett vagyok, és ez épp elég ok....

...végülis ma volt csavargás, testi (torna+duma a csajokkal) meg lelki (asztrológus+úgy tűnik, pszichológus is egy személyben) feltöltődés, úgy cuccok, napfény meg minden, szóval ez a nap lehetne majdnem a tökéletes is.......és persze, mégsenem....

ma a Városban jártamazt hittem, segíteni fog valami, valamit,de csak nagy levegőt vettemés próbáltam nem belehalnihisz a macskaköveken még ottvannak a lépteink, bennem meg a kérdésekés a túlfelen néma csöndés anyámmal próbáltam őszinte lennide ebből is csak harc…