Figyu-figyu-figyu

Kész, feladtam, nem hadakozom, én vagyok a vesztes éééééésatöbbi, az idő, meg én, örökös harc, vesztésre állok...ha megfeszülök, akkor sem megy, sehogysem megy, képtelen vagyok egy időben három dolgot megoldani, három helyen ottlenni, nincs hat kezem, az energiám meg…

Nem is tudom.... mostanában nem gondolkodtam ezen, nem zavart, nem éreztem mélyebben a hiányát, vagy nem törődtem vele, vagy nem volt időm agyalni rajta, nem tudom, de most... most szeretnék eszméletlenül-eszetlenül-elsöprően, naívan és visszatántoríthatatlanul…

Nos, lassan egy hónapja dekkolok a Cégnél, és pár dologra már rájöttem - ááááááááá, amúgy még mindig javíthatatlanul naív vagyok.... - szóval pl, ha még egyszer születnék, okvetlenül kepesztenék, hogy főnök legyek, és ha ez nem sikerülne, akkor meg okvetlenül…

A Professzor úr most volt 70 éves. Egy véletlen folytán ismertem meg - ismertem meg, ez tág fogalom, szóval tudom, hogy kicsoda, találkoztam már vele társaságban, tudom, miket csinál, hallottam társalogni, stb. Szóval a Professzor úr egy olyan ember, aki első látásra…

Úgy itthonmaradnék..... és csak... úgy lennék, semmi különöset nem csinálva...  

Annyira fáj megint a mandulám, hogy nem tudom elmondani. Nem részletezem, holnap megyek dokihoz, és ha most nem kapják ki, akkor soha.....Persze,kiiratni nem fogom magam, de most főleg jó volt este 6-ig dekkolni a melóban...Az éjjel aludtam vagy egy órát összvissz, a többit…

Egy órája feljöttem fél órára a netre - jellemző.... - bóklásztam itt meg ott, és hülyeségekre ment el az időm, meg persze rájöttem arra is, hogy jobb nem írnom jelenállapotban semmit, mert csak szutyorgós-nyüsszögős az egész. Ja. És no kufircolás. Vettem....:)

A tegnapi "alapfilmet" kb százhuzsonhatodszor látva ismét új, és megfontolandó ill. megfogandó tanácsot találtam benne....... :"A rinya nem segít. Ha mindig sírsz, senki nem akar majd kufircolni veled." Nos, mindig talál az ember valamit, amin érdemes…