Figyu-figyu-figyu

Nnnnna, tök véletlenül megnéztük a Csináljunk fesztivált (tudom, tudom.......), de azért gyerekemmel jót buliztunk, öööö, buliztam:), volt ugrálás, tombolás, hajrázás és ordítás, szóval mindaz, amit sehol és senkimás előtt nem csinálnék, sőt, nem is mondanám el…

Ja igen, úgy mellékesen: senkit nem lehet "megmenteni", ha ő nem akarja. Szar ügy...

Este megint feltámadt a szél. Süvít, és süvített egész éjjel. Már kinéztem, meleg van így is. Hanna még alszik, én meg már megreggeliztem, és olvastam mellette, nagyon kell így, hogy nyugodtan induljon a reggelünk. Nekem is nyugodtabb. Mindjárt készülődünk - remélem, nem…

... a lakással pont úgy vagyok, mint magammal, az életemmel... pakolok rendületlenül, teszem, veszem, átértékelem, áthelyezek dolgokat, és mégis, nem jutok előbbre, mindig van valami mocsok, valami káosz, valami rendetlenség, valami bizarr oda-nem-illő-ség, és csak néha…

* MOST * közlöm, ha valaki nem áll velem sürgősen szóba, sikítani fogok. Igen. Itt a blogon. Tessék? Majd kitalálom, hogyan. De fogok.

Még jó, hogy olvasok néhány pasi-blogot, így szerintem  a toleranciám maximálisan kitolódott a korábbihoz képest. De tényleg. Viszont ma reggelre valahogy olyan lettem, mint egy fortyogó nemtudommi (oké, sárkány, elismerem, és ráadásul robbanni is fogok), köszönet érte…