Figyu-figyu-figyu

Délután strand, és szuperül éreztük magunkat. Jó, hogy van kikkel összejárnunk, és ma megtört a jég, Hanna nagggggyon élvezte a fürdést, alig tudtam kikönyörögni....:)De ami a mai napban rossz volt, az az, hogy rájöttem, más sem él szebben-jobban, mint mi éltünk.... ottvan…

Húsileves (ami csirkebecsináltként indult, de az elején összekevertem, mit és hogyan kell felrakni, és ezt a végén vettem észre nagy döbbenettel, hogy jéééé, ebből más lett......) sótlanul, aztán rizs abszolút só nélkül és kissé hm barnásan....(na jó, utána már…

Már megint beleestem abba a hibába, hogy beleolvasgattam néhány blogba, és elszörnyülködtem, vagy inkább elszégyelltem magam, hogy az írásaim milyen hülye egysíkúak, nyüsszögősek és szürkék, meghogy mennyire kicsinyes problémáim vannak néha... amik mindentől…

Tényleg nem tudom, mit kellene tennem. Belenyugodni mindig mindenbe, vagy harcolni dolgokért? Kiharcolni dolgokat (ennek olyan negatív-érzés vonzata van...). Életemben egyszer harcoltam körömszakadtáig valakiért, valamiért,  annak is válás lett a vége.... szóval tényleg tanácstalan…

Végre egy kicsit beborult... meg hűvösebb lett, és ez most pont jó a hangulatomhoz, mert nem kezdem el mindjárt így reggel utálni a gyönyörű reggelt meg a vidám és gondtalan embereket....Nem mintha nem lenne fontosabb dolgom, mint itt csücsülni.... csak most kedvem nincs…