Figyu-figyu-figyu

Ha kicsit megkésve is, deBOLDOG KARÁCSOOOOOOONYT!"Békesség most tinéktek, emberek.Örvendezzél, derék világ,Hangozzatok, jámbor legendák,Zsolozsmák, imák.Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,Bóduljunk tömjénnek szagán!...Szép dolog ez!... Így kell csinálniMinden…

Életemben először, és teljes szívből utálkozva, hogy most kell, feldíszítetem a karácsonyfát, itt illatozik mellettem... Muszáj volt, mert holnap egyszerűen nem tudom Hanna miatt, aki képes kemény 3/4 órákat aludni délután, így keresztbe átvágva minden lehetséges…

Naná, hogy két hete tologatjuk a Gy-be utazást a gyerekkel, megmutatni neki a feldíszített ünnepi várost az esti fényekkel. Naná, hogy egész héten amúgy is rossz idő volt, meg amúgy sem értünk rá. Naná, hogy ma hétágra süt a nap, én nagyjából kész vagyok mindennel, és…

Per pillanat nem érzem, hogy bárminek is értelme lenne. Akár a lélegzetvételnek is.Most olyan nagyon felesleges minden. Amit teszek. Vagy tennék. De még egy gondolatszikra is...Ezen már csak röhögni kellene.... vagy sírni... vagy már azt sem...

Azt hiszem, most azt szeretném legjobban, hogy miután elalszom, sohasoha többé nem ébredjek fel.